Szóval, hol is kezdjem............
Másfél évvel ezelőtt még a Biró család blogját írtam, de azóta hatalmas változás történt az életünkben.Olyan dolgot tettem, amiről mindenkinek más és más a véleménye, de igazából csak én tudom, hogy mit miért tettem.Hogy miért áldoztam fel majdnem mindent amiért 7 évig dolgoztam és küzdöttem,hogy meglegyen.Volt lakásunk,szép berendezéssel,autónk, egy gyönyörű kisfiúnk, Marcika.Tehát igazából mindenem meg volt, kivéve egyet!Nem voltam boldog!Nem voltam boldog Nő,aki mellett lett volna egy férfi, aki támogat, ha baj van, akivel együtt megoldottunk volna minden gondot és bajt.Egyedül voltam!Egyedül a vágyaimmal az álmaimmal a nehézségekkel, amit az élet egy Nő elé állít!
Ezzel szemben viszont boldog Anyuka voltam, mert van egy gyönyörű, okos Kisfiam,így aztán Ő minden bánatom elfelejtésében segített!Nem tudom, hogy hogy alakult volna az életünk, ha nem megyek vissza dolgozni, de egy dologban 100%-ban biztos vagyok:egyetlen másodpercre sem bántam meg, amit tettem!
Rám talált a boldogság!Jött,megtetszettem Neki,aztán nem tágított!Kellettem Neki!Mint Nő, mint anya, mint Társ!És ami a legfontosabb Marcikával együtt!Rengeteg mindenen keresztül mentünk, mire igazán egymáséi lehettünk.
Voltak nagyon nehéz időszakok, nehéz napok, amikor mindketten azt hittük, hogy soha nem lehetünk együtt boldogok.Nehéz döntés volt, de a végén 2009.április 15-én költöztünk. Albérletbe mentünk Marcikával és Robival együtt!Azt hittem túl vagyunk a nehezén, de másnap Marci apja elvitte a bölcsiből Marcikát.Ügyvédhez mentünk mindketten.Nem tudom, hogy a sors akarta-e így, de ugyanahhoz az ügyvédhez mentünk mindketten.Neki azt tanácsolta, hogy vigye el a kisgyereket,Velem meg közölte, hogy az apjának is ugyan annyi joga van hozzá, mint Nekem.Jött a fenyegetés, hogy bíróság,hogy elveszik Tőlem Marcikát,mert hogy ha dolgozok, akkor reggel nem tudom bölcsibe vinni,este nem tudom ellátni.Dolgozni viszont muszáj,így aztán belementem egy egyességbe:Ha melós nap van, akkor Nála van, ha nem dolgozok, akkor Nálam.
Nagyon nehéz így a kisgyereknek.Két helyen, kétféle szokásokkal, kétféle nevelési módszerrel,de nem kockáztathattam meg egy pillanatra sem, hogy elvegyék Tőlem.Szóval, így kezdődött a Mi közös új életünk!
Másfél évvel ezelőtt még a Biró család blogját írtam, de azóta hatalmas változás történt az életünkben.Olyan dolgot tettem, amiről mindenkinek más és más a véleménye, de igazából csak én tudom, hogy mit miért tettem.Hogy miért áldoztam fel majdnem mindent amiért 7 évig dolgoztam és küzdöttem,hogy meglegyen.Volt lakásunk,szép berendezéssel,autónk, egy gyönyörű kisfiúnk, Marcika.Tehát igazából mindenem meg volt, kivéve egyet!Nem voltam boldog!Nem voltam boldog Nő,aki mellett lett volna egy férfi, aki támogat, ha baj van, akivel együtt megoldottunk volna minden gondot és bajt.Egyedül voltam!Egyedül a vágyaimmal az álmaimmal a nehézségekkel, amit az élet egy Nő elé állít!
Ezzel szemben viszont boldog Anyuka voltam, mert van egy gyönyörű, okos Kisfiam,így aztán Ő minden bánatom elfelejtésében segített!Nem tudom, hogy hogy alakult volna az életünk, ha nem megyek vissza dolgozni, de egy dologban 100%-ban biztos vagyok:egyetlen másodpercre sem bántam meg, amit tettem!
Rám talált a boldogság!Jött,megtetszettem Neki,aztán nem tágított!Kellettem Neki!Mint Nő, mint anya, mint Társ!És ami a legfontosabb Marcikával együtt!Rengeteg mindenen keresztül mentünk, mire igazán egymáséi lehettünk.
Voltak nagyon nehéz időszakok, nehéz napok, amikor mindketten azt hittük, hogy soha nem lehetünk együtt boldogok.Nehéz döntés volt, de a végén 2009.április 15-én költöztünk. Albérletbe mentünk Marcikával és Robival együtt!Azt hittem túl vagyunk a nehezén, de másnap Marci apja elvitte a bölcsiből Marcikát.Ügyvédhez mentünk mindketten.Nem tudom, hogy a sors akarta-e így, de ugyanahhoz az ügyvédhez mentünk mindketten.Neki azt tanácsolta, hogy vigye el a kisgyereket,Velem meg közölte, hogy az apjának is ugyan annyi joga van hozzá, mint Nekem.Jött a fenyegetés, hogy bíróság,hogy elveszik Tőlem Marcikát,mert hogy ha dolgozok, akkor reggel nem tudom bölcsibe vinni,este nem tudom ellátni.Dolgozni viszont muszáj,így aztán belementem egy egyességbe:Ha melós nap van, akkor Nála van, ha nem dolgozok, akkor Nálam.
Nagyon nehéz így a kisgyereknek.Két helyen, kétféle szokásokkal, kétféle nevelési módszerrel,de nem kockáztathattam meg egy pillanatra sem, hogy elvegyék Tőlem.Szóval, így kezdődött a Mi közös új életünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése